2016. március 28., hétfő

Blogköltözés!

Szóval, úgy tűnik, hogy akkora sikere lett pár nap alatt a blognak, hogy már ki is nőtte a bloggeres kereketek! Így indulhatott el a


Új blog, új csapat, de a cél ugyanaz :) !

2016. március 27., vasárnap

Mert rengeteg nőt zaklatnak nap mint nap...

Aki nem tumblr-özik, annak a figyelmét a 444! hívta fel egy tumblr-ös magyar lány (teljesen jogos) kiakádására és kiborulására. A lány ugyanis megírta, hogy hogyan zaklatták Budapesten, és szerintem ezzel nagyon sok nő nevében beszélt. És sajnos nem csak Budapestről van szó, félreértés ne essék, más városokban élő nők is átélnek nap mint nap ilyeneket.

Hát ezért indult ez a blog. HOGY SENKI NE ÉLJEN ÁLOMORSZÁGBAN.

Nem, ezek a nők nem maguknak keresték a "boldogságot", nem azért akartak ilyen frusztrációt és fájdalmat átélni, hogy végre valaki hozzájuk nyúljon, stb.

Áldozathibáztatás, az persze megy. Dívany-on el lehet olvasni a "csodálatos" kommenteket... "Ők keresték maguknak a bajt". Mivel? Azzal, hogy a nyílt utcán sétáltak? Azzal, hogy egy viszonylag forgalmas helyen futottak? Azzal, hogy lélegeztek, hogy mertek nőnek születni erre a világra?

És mi van a szemlélődökkel? Mi van azzal a biztonsági őrrel, akihez az üldözött lány beszalad, mentséget remélve, és ő nagy tisztesen elbagatelizálja a történteket? Vagy azzal a 30-40 emberrel, aki nem lép közbe, ha egy lány egy nála X évvel idősebb pasit nem tud lekoptatni, és az szemlátomást erőszakoskodik vele, netán a farkát a vállára teszi?

Miért nem ordít valaki rá? Vagy miért nem vágta valaki őket fejbe vagy ököllel, de legalább szatyorral vagy kisretiküllel? Miért mosolygunk, ha ilyet látunk?

Miért gondoljuk azt, hogy ez normális?!


Ajánló - Átlátszó.hu - Jogászbál: az úriember az a vadállat, aki valameddig bír várni

Az átlátszó.hu egy elég jól összetett cikket tett közzé a jogászbálról, pontosabban annak plakátjairól, amiket végignézve szerintem a legtöbbünknek leesett az álla - nem is igazán az ámulattól, sokkal inkább a megbotránkozástól...

Mi ez, ha nem a szexizmus plakátokon megjelenített válozata?

Mi ez, ha nem "a nemi erőszak teljesen okés" üzenete?!


Persze a plakátok mellett már ne is szóljunk a nők eltárgyiasításáról...

“…kifejezetten nagy figyelmet fordítunk az eseményen a Hölgyekre…ebből az okból kifolyólag vezette vissza a szervezés a tradicionális bálkirálynő választást,…emiatt alakítjuk ki a Hölgyek számára a Pihenőszobát, míg más bálok esetében társalkodót vagy szivarszobát építenek.” 

A nőkre, mint tárgyakra, mint "trófeákra", igen ...

Mikor fogja már fel a világ, hogy mi nők ennél jóval többet érünk?! Hogy egy nő nő lehet kényelmes cipőben is?! Hogy egy nő többre vágyik mint a tudatra hogy ő a jutalom?!

És hát pont ezek miatt jött létre ez a blog - hogy megmutassa, nem, a szexizmus egyáltalán nem elfogadható! Azért, mert már évszázadok óta tart, nem kell tovább elviselnünk.

Azt, hogy az ilyen üzenetekkel IGENIS hogy a baj van.

Ki kell írtani a szexizmust, mert ez így nem mehet tovább.

2016. március 22., kedd

Ajánló - Színésznők és szerepek

Ez az arckifejezés szerintem mindent elmond a videóról :) .. 


Ebben a videóban valódi színésznők olvasnak fel valódi szereplőválogatások kiírásait... női szerepekről...

Van egy olyan érzésem, hogy ezeket a kiírásokat olyan férfiak írták ki, akiknek fogalmuk sincs, hogy mit jelent az, hogy "nő", milyen is egy _valódi_, hús-vér nő. Vagy szimplán totálisan félreértették a dolgokat...

Ha szeretem a testem, a nőiességemet, akkor miért kellene push-upot húznom?!

Az pozitív, hogy nyílt lapokkal játszanak, leírják hogy lesz benne egy szexjelenet (legalább tudja a színésznő már előre, hogy mire is jelentkezik, és nem ott derül ki...), de miért kellett utánaírni, hogy "LOL"?

Arról már nem is beszélünk, hogy a női szereplőnek 18-35 év közöttinek kell lennie... A férfi szereplők persze idősebbek... Miért is? Megszűnök nőnek lenni, ha elmúltam 35?

A szexizmus még igenis ma is hódít ... Sőt... ilyenkor elfog egy olyan szörnyű érzés, hogy sose fogjuk tudni kiírtani a szexizmust ...

A videót Facebookon, ITT tudjátok megnézni!

Azt pedig jegyezzük meg örökre, hogy igenis minden nő gyönyörű! 
Főleg smink nélkül ... 

Adele megmondja!

Forrás: Facebook

2016. március 21., hétfő

Ajánló - Mindennapi szexizmus

Azt hiszem, mi sem bizonyítja jobban azt, hogy szükség volt a blogra, mint az hogy már több "ajánlást" is kaptam, hogy írhatnék erről, írhatnék arról. Egyik ilyen egy szegedi lánytól jött.

Ő a mindennapiszexizmus-t ajánlotta, azon belül is a Írd ki magadból projektet.

Hogy miről szól ez?

Ahogy a felhívásban is írják, azért jött ez létre, hogy a nők kiírhassák magukból a különböző zaklatásokat, támadásokat, de még az aprónak tűnő beszólásokat is. Lehet saját néven, álnéven is írni, a lényeg itt az, hogy megosszuk egymással a rossz tapasztalatokat, ÉS végre megmutassuk a világnak, hogy a szexizmus olyan méreteket ölt még ma is, amilyenre a legtöbben talán nem is gondolnának.

Eddig a posztig 382 komment érkezett rá...

Egyetlen, kemény kommentet osztanék meg veletek...

De a többi sem hozzászólás sem egyszerű... sőt...

"the Maid" írta:

"pár napja írtam ide.
most update-elnem kell. ez szégyen.
nem nekem, hanem a társadalomnak az.
nincs tíz perce, hogy a négyeshatoson egy idegen megmarkolta a fenekemet. velem még soha nem történt ilyen, de nem voltak illúzióim, tudtam, hogy egyszer fog, hogy nem úszom meg.
azt hittem, évekkel az erőszak után gyerekjáték lesz egy ilyen esetet kezelni. nem volt az. rettenetes félelem és düh … és kiabálni akartam, de nem volt erőm. én szégyenültem meg így.
most magamra haragszom. helyben vagyunk.
"


Nőnapra írtam...

... még a másik blogomon, de úgy érzem itt sokkal inkább helyet érdemel :) ...



Ma, március 8 van, nemzetközi nőnap. Ezek a gondolatok nem is igazán az én “gondolataim”, mondjuk azt, hogy reagálások nőket érintő globális kérdésekre, problémákra. És ez persze nem egy véges lista, hanem végtelen sóhajok hadából kiragadott kis foszlányok.

Hogy mit szeretnék nőként? 

Szeretném, ha nem ítélnének meg a döntéseim miatt, azok nem lennének bárki által megkérdőhelezhetőek, hanem azokat mindenki elfogadná. Ha elhinnék az emberek, hogy tudom mi a legjobb nekem. 

Szeretném, ha ugyanannyit kereshetnék, mint egy férfi ugyanazért a munkáért.

Szeretném az üvegplafont egy hatalmas kalapáccsal összetörni.

Szeretném, ha sikereket érek el, akkor nem az lenne rá az első reakció, hogy “És kivel kellett lefeküdnöd ezért?”, hanem az, hogy “Gratulálok, ezért keményen megdolgoztál!”.

Szeretném, ha egyszerre tudnék anya és dolgozó nő is lenni. Ha nem ítélnének meg azért, mert anyaként dolgozom, vagy ha úgy döntök, hogy otthonmaradok és főállású anya leszek, vagy ha épp úgy döntök, hogy nem szeretnék gyereket. 

Szeretném, ha létezne “jó anya” kategória az emberek szemében, és nem tudná senki sem jobban hogy mi a legjobb a gyerekemnek.

Szeretném, ha nem okozna botrányt az, ha nőként nem tudok egy gyermekkel bánni. Ez egy tanulható tulajdonság, nem pedig velünk születik. Attól, hogy nő vagyok, még nem értem a babák nyelvét, nem tudom, hogy hogy kell őket fogni – csak, ha valaki előtte megtanított már rá. De ezeket egy fiú ugyanúgy megtanulhatja.

Szeretném, ha nem kéne félnem, hogy visszaélnek a nőiességemmel. Ha nem zaklatnának a munkahelyemen szexuálisan. Ha nyugodtan táncolhatnék, bulizhatnék anélkül, hogy egy vadidegen végigtaperol. Ha nem kellene félnem attól, ha sötétben megyek haza, akkor bárki leüthet, megerőszakolhat az utcán. Szeretném magam biztonságban érezni az otthonomban, a városomban, az országomban.


Szeretném, ha a párom partnernek tekintene és nem szolgálónak. Ha nem lenne gond, amikor azt mondom “Ma nincs kedvem főzni”. Ha neki nem lenne gond, hogy ki kell vennie a részét a házimunkából. Ha neki nem derogálna elmosogatni vagy épp pelenkát cserélni.

Szeretném, hogy attól, hogy érdekelnek a tuning kocsik, a foci, vagy bármilyen más “pasis” dolgok, akkor azt elfogadnák az emberek, és nem azt gondolnák, hogy megjátszom magam csak azért, hogy bepasizhassak.

Szeretném, ha elfogadnák, hogy nem kell mellém férfi ahhoz, hogy teljesnek érezhessem magam. Ha a “szingliség” nem lenne ciki dolog. Ha nem azt mondanák nekem, hogy “Majd találsz valakit”, ha nem akarok magam mellé senkit se.

Szeretném, ha elfogadnák, hogy nem minden a külsőség. Ha nem lenne “alapdolog”, és nem az lenne a siker kulcsa, hogy egy nő csinos és sminkeli magát.

Szeretném, ha a “feminista” kifejezés nem egy szitokszó lenne.

Szeretném, ha a testem helyett a belső értékeimet is értékelnék. Ha az eszemmel és nem a mellméretemmel hódíthatnék.

Szeretném, ha a szexualitásom nem lenne vicc vagy épp valaki perverzitásának tárgya.

 Ha a nemzetközi nőnap nem csak valami “hülyeség” lenne, amin virágot kell venni a nő ismerősünknek, hanem egy olyan nap, amikor tudatosítjuk magunkban, hogy a nőket ugyanolyan alapjogok illetik meg, mint a férfiakat.

Új blog

Azt mondják, a nyugati társadalomban élő, középosztálybeli, fiatal, fehér nőnek nem lehet kifogásolnivalója, tökéletesen elért már mindent, amiért előtte küzdött (küzdöttek nőtársai).

Kérdem én, ez tényleg így van?

Nem kell egyetérteni velem, hiszen ettől szépek az emberek, hogy más és más véleményen vannak. Mégis vannak olyan dolgok, amiket szeretnék megosztani, véleményezni, reagálni rá, mert egyszerűen nem tudok elmenni melette szó nélkül.

Nos, ezért jött létre ez a blog...